Fonó


A fonó a női társasmunka legfontosabb alkalma volt. Az őszi betakarítás végétől a farsang végéig tartott.
Katalin napig énekeltek, táncoltak, adventtől karácsonyig csendesebb időszak következett, majd farsang idején érte el a fonóbeli szórakozás csúcspontját. Ilyenkor különféle dramatikus játékokat adtak elő.
Voltak olyan napok, amikor tilos volt a fonás. Legismertebb a Luca napja. Úgy tartották, hogy aki ilyenkor fonna, az befonná a tyúkok fenekét. (nem tojnak)
Borbála nap (dec.4) szintén.
Általában tiltották a fonást szombaton is.
Fonás legrégibb eszköze a guzsaly.
Korcsoportok, helyszín és munka jellegét tekintve különböző fonók voltak.
Korcsoport szerint: asszonyfonó, lányfonó, asszony-és lányfonó.(volt, amikor egy időre közös házat béreltek, egyebütt minden este más háznál fontak)
Kalákás fonóban mindenki a háziasszony fonalát fonta, de sokkal gyakoribb, hogy mindenki a saját fonalát fonja.
Fonóba járás kötelező volt. Az elmaradókat felkeresték, kikolompolták, taligán húzták el a fonóba.
A legények nemcsak a lányok megjelenését, de a munkájukat is ellenőrizték.
Kulcspróba - hanyagul fonó lány szöszéből, csak sokára esett ki az eldugott kulcs.
A fonónak meghatározott rendje volt, ez érvényesült az ülésrendre is.
Azokon a napokon, amikor a legények is ott voltak a fonóban, a kemence köré, vagy a lányok mellé ültek beszélgetni, tréfálni.
A fonóban a házasság- és férjjósló eljárásokat közösen végezték. A téli szórakozás és játék fő színtere volt. Itt helye volt a mesemondásnak, balladás, históriás énekek előadásának, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak.(ügyességi -, test edző -, utánzó-, mérkőző, kitalálós vagy beugratós játékok.)
A fonónak rendkívüli jelentősége volt a fiatalok társas életében. A legények az ún. legényjáró napokon keresték fel a fonókat. A fonóbeli udvarlás kedvelt formája az orsó leverése. A leesett vagy levert orsót csókkal lehetett visszaváltani. :-)

Forrás: Tátrai-Karácsony: Jeles napok, ünnepi szokások
Fotó:1938); Lajos Árpád: Borsodi fonó ...

Megjegyzések

  1. Ez tetszi :-) Köszönöm az iformációt! Nem lehetett ez a fonó azért rossz dolog, bár én nem mindenkinek adtam volna csókot, aki leveri az orsóm, márha leverik :-)))

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is jó kis intézmény lehetett, leszámítva azt, hogy fonni kellett. Álandóan nyálazni, meg sodorni, hát...., mindenesetre remek szórakozóhely lehetett a fiatalok körében.
    Az asszonyfonó meg..... ott nem tudom, hogy mi lehetett a jó, mert udvarlás ott ugye szóba se jöhetett:-)

    VálaszTörlés
  3. Megint tanultunk valamit, köszi.
    Milyen jó lehetett nekik, bár a mai rohanó világban nehezen tudnám elképzelni, amint a szomszédasszonynál kalákában fonnék.

    VálaszTörlés
  4. Nekem is tetszik és köszi! Namármost, ha ez így mind igaz, hogy ennyi mindent csinálhattak a fonóban, akkor mikor fontak??? (:DD)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szeretem az ilyen témájú bejegyzéseidet, köszönet értük!

    Éppen a napokban volt az ovinkban Márton napi előkészület, lámpásokat készítettünk, tököt faragtunk, kalácsot sütöttünk a gyerekeknek... valahogy én ezt úgy élem meg, mint valamiféle fonót (így is hívom otthon, ...sziasztok megyek a fonóba...) :)! Bár az udvarlás, évődés része ugyebár már nem aktuális ;), de remek esték ezek így is...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések