Újra itthon

Vége a nyárnak, újra itthon vagyunk. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon érdekes érzés "otthonról" "haza jönni"! Nem sok mindent készítettem a nyáron, a Székely SAL-lal sajnos semmit nem tudtam haladni. Kötöttem, horgoltam és egy egészen keveset varrtam is. Majd mutogatom őket, jó?!
Viszont egy újabb családtaggal bővültünk. Emlékeztek tavaly történt valami, ami miatt úgy döntöttünk, hogy nem engedünk a gyerekek unszolásának, és nem lesz több cicánk. De kérdem én mi van akkor, amikor nem az ember dönt, hanem a cica? Mármint, hogy kellünk Neki, de nagyon!
Egyszercsak ott várt bennünket a verandán egy nagyon lesoványodott kis cica, és nem volt hajlandó elmenni. A "döntőbíró" mellől nem mozdult addig (de tényleg, mint az árnyék követte), míg Ő ki nem mondta, hogy rendben, maradhat.
Így most újra szeretgethetünk egy nagyon hálás, kedves kis cicát!










Megjegyzések

  1. De jó, már nem tudtam mi van veletek:))) majd mutogass :)))

    VálaszTörlés
  2. Isten hozott itthon az otthonból... :)

    VálaszTörlés
  3. Tündéri aranyos a cica! mellékesen szép is..sok örömötök lesz benne!

    VálaszTörlés
  4. Olyan édes!!!!!Szeretgetnivaló!
    Nálunk az öreg Cicó megfogta vasárnap az őszi első egerét.Nem engedte be a lakásba.:)

    VálaszTörlés
  5. Isten hozott, cicástul mindenestül!Már mi is újra cicatulajdonosok lettünk , most egy testvérpárt fogadtunk magunkhoz szeretni.Nem olyan mint ő volt..de jó.

    VálaszTörlés
  6. Üdv újra itthon!
    Az ilyen kis cirmosok pedig igazán hálásak tudnak lenni minden egyes simókázásért és hasvakargatásért, én már csak tudom. :-)))

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok lányok!
    fotózok és mutatom.
    Most már én is tudom, hogy nincs hálásabb egy olyan cicánál, aki kicsit már belekóstolt a nélkülözésbe!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések