Diókopáncs


Messziről olyan volt, mintha a kosárban érett szilva várná, hogy lekvárt főzzünk belőle.
Közelebbről már jól látszik, hogy ez nem szilva, hanem a diószüretünk eredménye.
Micsoda szerencse, hogy rajtamaradt a dión a ruhája, így  nem kellett külön összeszednem a fonalfestésre szánt diókopáncsokat.

A fotón a két motring fonal közül az egyiket nem "piszkáltam" csak a diókopáncsos festőlébe került, a másikat viszont vasgálicos lében még utólag kicsit megáztattam.
Gyönyörű színe lett mind a kettőnek.

Megjegyzések

  1. igen,gyönyörű színe lett és természetes!

    VálaszTörlés
  2. SZUPER SZINEK :))
    ha jól emlékszem neked az őseid csináltak karika táskafüleket?
    egyszer olvastam a neten hogy van egy nagyobb karikához való szerszám is és lesznek nagyobb méretű fülek is....te voltál az?

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, és teljes mértékben egyet kell értsek Veletek!
    Tényleg gyönyörűek!

    Csilla, igen,volt,nem, IGEN!
    vagyis, igen én vagyok, az én szüleim gyártották anno is és most is. Volt nagyobb karika szerszám, de a sok év alatt az valamiért eltűnt. Sajnos! Nem lesznek nagyobb karikák. Sajnos!

    VálaszTörlés
  4. Rékucim!! Ez a szín, valami csoda, nekem ez tetszik eddig a leges legjobban!!! Pzstiiii Zsazsi

    VálaszTörlés
  5. Zsuzsika!
    Nekünk is, főleg a "vasas"!!!!

    Mammka, a dió tényleg mindenre jó!
    enni, hmmm
    gyóngynövénynek,
    festeni, hmmm

    VálaszTörlés
  6. köszönöm a választ ...sajnálom hogy nincsen meg a szerszám a nagy karikákhoz ,az új fonalak is szuperek lettek de nálam is a dió viszi a prímet ,még pácban is...:))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések