Nagyszombat


Jézus sírban pihenésének ideje, a liturgiában a húsvéti szent háromnap harmadik napja. Üdvtörténetileg e naphoz kötődik Jézus pokolraszállása is.
A nagyszombati nap csendesen telik, de már nem olyan szigorú visszafogottsággal, mint a nagypénteki. Odahaza és a templomban is az ünnepi előkészületek folynak. Magyarországon a katolikus hívek körében hagyomány, hogy szombat este, az ünnepi mise után fogyasztják el a bőséges húsvéti vacsorát, ezért általában napközben fejeződik be az ételek elkészítése.
Jézus halála után harmadnapra támadt fel. A három nap úgy számolandó, hogy pénteken halt meg, szombaton a sírban feküdt, és valamikor szombatról vasárnapra virradó éjjel támadt fel. A katolikus egyházban általában az a szokás, hogy sötétedés után kezdik az ünnepi misét – ez már a feltámadás éjszakájának része. (A magyarok sokáig kezdhettek hamarabb egy külön engedély szerint. Elvileg most már idehaza is kötelező lenne megvárni a sötétedést, de ez nem mindenhol valósul meg.)
A nagyszombati mise tele van különleges, ünnepi, örömteli rítussal. A szó legjobb értelmében túlmutat a katolicizmuson: ősi-emberi szimbólumok jelennek meg benne, a tavasz, az élet, a fény ünnepe ez. Annyi öröm és szépség van ezekben a szertartásokban, amelyet a kívülállók is megéreznek. Nem véletlen, hogy nagyszombat estéjén gyakran vannak tömve a templomok, azok is részt vesznek ezen a misén, akik alig kötődnek az egyházhoz.
A nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek. Gyertyát hoznak magukkal otthonról, de sok helyen adnak azoknak, akik esetleg elfeledkeztek volna erről. A pap és a segítői a templom elé vonulnak csendben. Itt, a templomon kívül tüzet gyújtanak és a pap kéri Istentől, hogy áldja meg az új tüzet. Majd a hatalmas húsvéti gyertyát feldíszítik és meggyújtják az új tűzről. Bevonulnak a templomba, többször megállva, a pap a gyertyát tartva énekli: „Krisztus világossága!”, miközben segítői a mellettük lévő hívek gyertyáit meggyújtják, így terjed az addig sötét templomban a fény gyertyáról-gyertyára, végül az egész tér csodálatos ragyogásba borul. (A hatalmas méretű húsvéti gyertya, amin az évszám is látható, az elkövetkező ötven napban minden mise alatt égni fog.)
Ezután következik a húsvéti örömének. A hívek a gyertyával a kezükben hallgatják végig, ahogy a pap vagy az egyik segítője elénekli ezt a hálaadó éneket. Íme egy részlete: „És ez az az éjszaka, melyen széttörve a halál bilincsét Krisztus az alvilágból mint győztes tért vissza. Mert mit ért volna megszületnünk, ha a megváltás nem ér el minket! Ó, milyen csodálatra méltó, hogy atyai jóságod lehajlik hozzánk!”
Az ének végeztével elfújják a gyertyákat, leülnek, és a Bibliából hallgatnak meg részleteket. Ez hasonlít a szokásos vasárnapi miséhez, de míg akkor két részlet hangzik el az ó- és újszövetségből, majd egy Jézus életéből (valamelyik evangéliumból), addig most legalább négy, legfeljebb kilenc részletet olvasnak fel.
A szövegek közötti énekek közül kettő különleges. Az egyik a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű: a pap elénekli az első mondatot, majd újból megszólal a csütörtökön elhallgatott orgona, a templom harangja és az összes templomi csengő, és úgy fél percen át tart az örömteli zenebona az ének folytatása előtt. A következő ének pedig az „Alleluja”. A böjt negyven napja alatt nem énekelték-mondták ezt az ujjongást jelentő szót, de most már lehet, és abba se hagyják egyhamar: számtalan köszöntésben, dalban, áldásban újból és újból szerepel mostantól.
Az „Alleluja” után következik a Bibliából Jézus feltámadásának története, majd a pap ünnepi beszédet mond.
Ezután normál, megszokott rendben zajlik a mise, de minden szövegből a legszebbet, a legkülönlegesebbet szokták választani.
Magyarországi szokás szerint áldozás után (tehát miután az ostyákat osztották a híveknek) a pap Jézus – immár üres – sírjához megy, amit az egyik oldalsó oltárnál szoktak berendezni. Itt elénekel egy éneket Jézus szavait idézve: „Feltámadtam, és újból veletek vagyok!” Ez a szentsír megnyitása.
Ezek után a Jézus testévé „átváltoztatott” kenyeret nem teszik vissza egyszerűen a megszokott szekrénybe, hanem körmenetre indulnak vele. (Néhány templomban a húsvét vasárnapi mise részeként tartják ezt a körmenetet.) A pap a kelyhet vagy a díszes tartót kézbe veszi, a segítői követik, csengőt ráznak, esetleg templomi zászlókat visznek magukkal, a hívek pedig húsvéti énekeket énekelve követik őket. Ez is az öröm, a boldogság kifejezése: „ki kell menniük az utcára” együtt ünnepelni a világgal: elmondani, micsoda fantasztikus dolog történt: a halál már nem érvényes többé.
Amikor a menet visszaérkezik a templomba, még elénekelnek egy hosszú, hálaadó éneket, a Te Deumot, majd az ünnepi áldások után (bennük sok-sok „Alleluja!”) a hívek hazaindulnak a templomból.
Odahaza pedig kezdődik a családi ünneplés, a közös húsvéti vacsora, a böjt megtörése: sonkával, édességgel, borral.
Kép:
Michelangelo Buonarroti ( Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.)
Pietà 1499. (Szent Péter-bazilika, Róma)
Forrás: lexikon.katolikus.hu bezzeganya.postr.hu

Megjegyzések

  1. Kedves Réka!

    Érdeklődéssel olvastam bejegyzésedet. Egy-két kiegészítés: mint írtad, Nagyszombaton az Egyház Krisztus sírjánál időzik, ezen a napon tulajdonképpen nem történik semmi. Éppen ezért a nagyszombati szertartás már Urunk feltámadásának ünnepe, vigília-mise, vagyis Virrasztás a szent éjszakán. A kilenc szentírási szakasz - a vigília különlegessége az igeliturgia szempontjából - hét ószövetségi és két újszövetségi szakasz, közöttük zsoltárokat énekelünk. A Glória felhangzásakor az ószövetségi olvasmányok után, a szentlecke előtt térnek vissza a harangok Rómából és szólal meg az orgona, de ez nem szakítja meg magát az éneket, éppen ez benne a felemelő! A szentlecke felolvasása előtti zsoltár a szokásos versus helyett allelujával hangzik fel, és ugyanígy az evangélium előtti vers (köznapi szóhasználatban allelujás zsoltár) is most már újra allelujával. A húsvéti vigília mise további különlegessége a keresztség liturgiája (keresztelés, a víz megáldása és a keresztségi fogadalom megújítása). Hívő katolikusként még megjegyzem, hogy a pap nem osztja ki a szent ostyát a híveknek, hanem megáldoztatja őket), a szentáldozáshoz járulók azt magukhoz veszik (természetesen a kegyelmi állapotban lévők). A körmenetről a templomba visszatérve a Te Deum hangzik fel,majd egy Mária-antifóna: "Mennynek királyné asszonya", és a Tantum ergo. A szentmise ünnepélyes záróáldása után elénekeljük a Pápai Himnuszt, a Magyar Himnuszt és a Szózatot, majd egy feltámadási éneket, ez általában a Dicsőség, szent áldás, tisztesség (Hozsanna 86).
    Szeretettel üdvözöllek: Hajnal Piroska

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések