Mindig tudtuk,

hogy a kiscicák hihetetlen édesek, de így testközelből megélni a fejlődésüket, ahogy fedezik fel az életet, próbálnak átugrani "akadályokat", felmászni "magaslatokra".
Bucskázás, bucskázás, és bucskázás. Nagyon - nagyon édesek.

A gyerekeknek is nagy tanulási lehetőség ez is. "Anya, ez a Franci beszél hozzájuk". Teljesen más hangon "cserreg", mikor a kiscicáit hívja, utasítja valamire. Nem kellett Neki szülésre felkészítő tanfolyam, tudta, hogy mit kell tennie. Teljesen egyedül világra hozta a kicsinyeit, "rendet rakott maga után" és azóta is teljesen rendben tartja a háza táját. Nincs piszok, szag stb.
Nem mondta Neki senki, hogy hogyan kell ellátni a kicsiket, hogyan kell őket rendre utasítani.
Valamit cserreg, erre a kicsik elvonulnak a "rejtekhelyükre", Franci pedig kifekszik a "placcra" aludni.
Mi hol is vesztettük el a fonalat...???

foto: Szentimrey Panni

foto: Szentimrey Pannihttps://www.facebook.com/pages/Nem-csak-fot%C3%B3-Szentimrey-Panni-fot%C3%B3i/1527643924126699?fref=ts

Megjegyzések

  1. Jajj, annyira cukik! Imádom a kiscicákat! Annyira kis bohók meg bohócok!
    Igazad van: Mennyivel emberibb néhány állatka, mint néhány ember...

    VálaszTörlés
  2. Nálunk is "becsúszott" két pöttöm észrevétlenül.....olyan édesek, órákig elszórakoztatják a családot amikor játszanak, az anyukájuk pedig néha rendre utasítja, vagy magához rendeli őket egy kis tejecskére ill. hordja nekik a kaját a saját tányérjából pedig etetjük a kicsiket wiskas juniorral :-)
    Némelyik kétlábú anyuka példát vehetne róluk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések