Lakbear rólam írt



Lakbear, a hazai DIY nagy medvéje, az újraértelmezés nagy mestere, akinek a kezei közül csak teljesen egyedi, és hasznos, használható tárgyak kerülnek ki, egy októberi napon megkeresett engem.

Elkezdtünk levelezni...
Kiderült, hogy nagyon sok mindenben ugyanúgy látjuk a világot,
sőt már gyermekkorunkban is hasonló dolgokról vizionáltunk.

Ő a határban kószáló parasztgyereknek képzelte magát, én pedig szegény parasztlánynak, aki mezítláb jár ki teregetni (határozottan láttam magam előtt a határtalan zöld mezőket, és a fehér ruhákat lengedezni) pedig mindketten városi gyerekek voltunk.
(Talán a két almafánk közé kifeszített szárítókötélre való teregetés volt az egyetlen házimunka amiben szívesen segítettem az anyunak, mert közben képzeletben mindig valahol máshol jártam.

Na de visszatérve az eredeti témához, Lakber egyszercsak megemlítette, hogy átnézte a blogomat, és cikket szeretne rólam írni.
Rólam???
Nem is tudtam mit szóljak. Természetesen örültem, de nem akartam elhinni. Tuti, hogy az én blogomat olvassa? Én érdekes vagyok? Hiszen csak csinálgatok ezt - azt, amit mások is, sőt mások biztosan profibban, mint én.

De természetesen ezek csak belső vívódások voltak, Lakbearnak nem árultam el. (Most is csak nektek mondom.)


Egyeztettünk néhány tényt, és megszületett rólam egy olyan komoly, összefoglaló írás, amin magam is elcsodálkoztam. Tényleg ez vagyok én... mennyi mindent csináltam ez elmúlt 8 évben.
Honnan indultam, és hova érkeztem.
Én klasszikus példája vagyok annak, hogy egy átlagos, szinte unalmas gyerekből is lehet kreatív felnőtt.
22 éves koromig nem érdekeltek a kézműves dolgok, aztán egyszercsak elkezdett valami fortyogni, és robbant.
Talán, ha akkor nagyon tere van ennek, akkor nem robban ekkorát, de 8 éve ennek az életemben nem igazán volt tere. (Innen - onnan lopkodtam magamnak az időt a kreativkodásra, és az eredmények szétkürtölésére. Egy közléskényszeres embernek megtiltani, hogy ezt tegye, az nagyon veszélyes. Ideig óráig esetleg lehet, de a lefojtott kukta egyszercsak  felrobban.)

Nade visszatérve a cikkhez.
Ma megjelent Lakbear oldalán.
Ajánlom nektek sok szeretettel. Nem csak rólam szól, hanem a 3 büszkeségemről is.
Mert a történetem így kerek.
Itt tudjátok elolvasni. » KATT IDE


Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.

Megjegyzések

  1. Gratulálok, Réka! :) Nagyon örülök, hogy valaki megírta, amit eddig is tudtam! A Réka kertje is nagy kedvencem volt még a régi időkből, de az összes többi is, MINDEN. Csodálatosak vagytok- ezt szívemből írom, és mindig jó ide jönni. Köszönöm! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te még emlékszel a kertes blogomra?
      Köszönöm a kedves szavaidat, aranyos vagy!

      Törlés
    2. Igen. 2008-tól olvaslak, de 2009. februárjától regisztráltam a bloggeren.

      Törlés
  2. gratulálok,
    és én is nagyon jól érzem magam itt nálad :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és nagyon szépen írnak rólad ott:)♥

      Törlés
    2. Kati, köszönöm, aranyos vagy!

      Törlés
  3. Gratulálok, jó volt olvasni és nézegetni! Én sem véletlenül jövök mindig ide (is)... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Brigi köszönöm.
      Sokat jelent Nekem, hogy ezt írod. :)

      Törlés
  4. Csodás!!!!!Gratulálok! Szent irigységgel vagyok az életerődet illetve.
    Én is emlékszem a kertes blogodra,nagyon szerettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mamka, aranyos vagy, köszönöm.
      Te tényleg a kezdetektől követed az életemet.
      Hálás vagyok a hozzám való hűségedért. <3

      Törlés
  5. Kedves Réka! Nekem is ide kell írnom, hogy bizony emlékszem a kertes blogodra! Nagy örömmel olvastam mindig! :)
    Gratulálok Neked! Szeretek Hozzád járni olvasgatni, nézelődni, tanulni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva köszönöm szépen, nagyon örülök a kedves szavaidnak.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elmondod a véleményedet!

Népszerű bejegyzések