Valentin napi medvés bejegyzés


Miről is írhatnék így Valentin nap közelében, és mivel is kezdhetnék egy Valentin napi bejegyzést, minthogy...
"szeretem a férfiakat..." :)
A kreatív férfiakat pedig még jobban.
Ha egy férfi kreatív és kommunikatív, az számomra szinte már főnyeremény.
Lenyűgöz, hogy mennyire másként tudnak hozzáállni a dolgokhoz, milyen más összefüggésbe tudják látni a világot.
Én szerencsésnek érzem magam azért, hogy az élet két nagyon kreatív férfit adott mellém, akiktől rengeteget tanultam és tanulok.

A blogger DIY világban is, mint ahogyan az élet szinte összes területén, ha egy férfi valamit másként és jól csinál, az messze kitűnik a többiek közül.

Nekem is vannak nagy favoritjaim, akiknek figyelem a munkásságát, és nagyon nagyra becsülöm Őket.
Az egyikük egy napon megkeresett!
Lakbear, a DIY design nagy mackója, akit régóta olvasok. A vidéki élethez való vonzalma miatt pedig rokonléleknek tartok.  :)
Ámulatba ejt, ahogy Lakbear kezei között a régi, kicsit megrogyott tárgyak új értelmet kapnak. Átlényegülnek valami mássá, mégis megtartva azt az elemi tulajdonságukat, hogy hasznosak. Nem felesleges dísztárgyak. Az utóbbi években az én életemben is igen intenzíven becsúszott ez a fajta élethez és tárgyakhoz való hozzáállás, amit vitathatatlanul egy férfitól tanulok. :)
A tárgy hasznosságában legyen szép. A puszta szépség haszontalan.

Szóval egy októberi napon Lakbear megkeresett, és egy visszautasíthatatlan ajánlatott tett.

Rengeteg késtég kavargott bennem.
Meg fogok-e feleni az elvárásainak? A színt, a mintát illetően.
A szappan olyan kiszámíthatatlan anyag, akár a nők. (akár még hisztisnek is nevezhetném. Nem mindegy az összetevők hőfoka, a helyiség hőfoka, páratartalma, a szappan melegen tartása, de nehogy túlmelegedjen, mert akkor meg az a baj. stb.

Természetesen Lakbeart ezekkel az aggályaimmal nem terheltem, becsülettel válaszoltam a kérdéseire, és követtem azt a néhány "utasítást", amit Ő szeretett volna viszontlátni a szappanon. (Szeretem, ha némi támpont megfogalmazása mellett szabad kezet kapok. Ezt érzem én igazi csapatmunkának. Ő elmondja, hogy mit szeretne, én az adott  kereteken belül azt és úgy csinálom, ahogy akarom. (S ez így kell, hogy legyen egy jó társkapcsolatban is.)

Bálint nap kapcsán íródik a cikk, ezért hozok ennyi párhuzamot e között a projekt, és a civil életem között.

Ennek a közösen töltött pár hónapnak a gyümölcse:
(most Lakbear fényképeit kérem kölcsön, mert egyszerűen tökéletesek.
A közös munka bővebb történetét, a tárgyak készítésének menetét viszont nála olvassátok el, mert ez az egész stori igazán az Ő érdeme, és az írása és fotói úgy tökéletesek, ahogy vannak.

Teljes cikk eléréséhez kattints az alábbi linke » Bálint napi közös munka

Néhány kép kedvcsinálónak.





fotók: Lakbear

Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések